Régóta tűnődök már azon, milyen furán is működik ez a piaci verseny dolog az informatikában. Gyakran van olyan összeesküvés-érzetem, hogy a különböző gyártók mögött ugyanazok az üzleti csoportok keverik a kártyákat, és nekünk fogyasztóknak a választási jogunk csak látszólagos.

Ott van ugye a Microsoft és az Apple, a két ősellenség. Amelyek, ha jobban belegondolunk, nem is nagyon merészkednek egymás piacaira. Az Applenek 90%-os részesedése van az 1000 dollárnál drágább gépek piacán, míg a Microsoftnak 90%-os részesedése van az 1000 dollárnál olcsóbb gépek piacán. A Microsoft nem tartana ott, ahol tart, ha nem venné át folyamatosan az Apple ötleteit az ablakos operációs rendszerekkel kapcsolatosan, amelyet egyébként egy majd’ két évtizede kötött szerződés tesz lehetővé. Az Apple pedig nehezen szerzett volna magának komolyabb felhasználói tábort, ha a Microsoft nem fejleszti az Office-t hasonlóan hosszú ideje töretlen lelkesedéssel az ellensége platformjára is, egyébként szintén az előző megállapodásban foglaltaknak megfelelően.

Hogy az Applenél maradjunk, ott van még az almás cég és a Google finoman szólva is érdekes viszonya. Pár hónapja még stratégiai szövetségben ügyködtek a piacokon, és a vezetőségben is komoly átfedéseket fedezhettünk fel. Mióta azonban ez a barátság felkeltette a versenyhatóságok érdeklődését, a két cég látványosan rosszban van egymással. Még be is perelték egymást!!! Muhaha... :-) Ettől függetlenül a Google továbbra is elérhetővé teszi legújabb vívmányait az Apple cuccain is, és jó tudni, hogy az Apple Mobile Me szolgáltatása a Google Apps-on alapszik.

Ami azonban végleg kiütötte nálam a biztosítékot - és végül e cikk megírására késztetett -az az AMD és az Intel pár napja történt kiegyezése. A két cég párharca ugyanis számomra az informatikai piaci verseny szimbóluma volt mindeddig, míg pár napja le nem esett a tantusz, és felül nem értékeltem az eddig történteket.

Az AMD története ugyanis nem indult máshogy, mint egy szerződéssel, ami lehetővé tette, hogy az Intel x86 processzoraival kompatibiliseket gyártson. A piaci fejlődés egy pontján azonban csúnyán összevesztek, de az informatika óriása mégsem tudta megakadályozni, hogy az AMD továbbra is x86 procikat gyártson, pedig a kisebbik gyártó többször is majdnem csődbe ment, de valahogy mindig túl élte. Sőt, olyan is volt, amikor technológiában bizony beelőzte az Intelt. AZ AMD azonban jó versenytársként nem használta ki udvariatlanul a helyzetet, inkább licencelte a technológiát - többek között a 64 bites architektúrát - a nagyobbik testvér számára.

Az AMD eztán megint lemaradt, sőt a közelmúltban már elbocsátások kezdődtek a gyárakban, és a csőd veszélye lebegett az egész vállalkozás feje felett. A monopóliumvádakkal támadott Intelnek azonban nyílván nem jött volna jól az AMD (és vele együtt a piaci verseny látszatának) megszűnése. Ezért váratlanul peren kívül megegyezett az AMD-vel több vitás kérdésben is, ami több, mint egymillió dollárt hozott a kisebbik gyártó konyhájára. Ma pedig már nem csődről nyilatkozik az AMD, hanem forradalmi processzortechnológiákról, amelyeket a következő két évben tervez piacra dobni.

Remélem, nem a korral együtt járó paranoia fészkelte be magát a fejembe, amikor olyan csúnya gondolatok járnak a fejemben, hogy az IT piac nagybefektetői nem bízzák a dolgok alakulását a “véletlenre”, vagyis a piacra, hanem a profit optimalizálása érdekében titkos szeánszokat tartanak, ahol nem átallanak egymással egyeztetni. Márpedig, éppen most biztos vagyok abban, hogy ez történik.

Mire nyugdíjba vonulok, az UFO-kban is hinni fogok? Meg a világot irányító több ezer éves összeesküvésben?